Láncra vert tudat

Számos visszajelzést kaptam ma arról, hogy a Yoga-sūtra első fejezetéhez írt bevezetésem első részének fő illusztrációja egy rozsdás lánccal „gúzsba kötött” agy sokakat „mellbe vágott”, természetesen jó értelemben. Néha jó, ha szembesülünk azzal, hogy a gondolkodásunk számos gondolati szokássablon mentén működik, mert ezáltal elővigyázatosabbakká válhatunk a döntéseink és értékítéleteink területén.

állarcAz első (1) ilyen mentális szokássablonunk az általunk birtokolt, „jól, vagy rosszul összerakott” fizikai testünkkel történő azonosulás. Ez a gondolkodás arra késztet bennünket, hogy mindenki mást is a teste, illetve annak állapota, valamint minőségi jellemzői alapján értékeljünk. A test, talán említenem sem kellene, egy roppant labilis és érzékeny szerkezet, s ami „legnagyobb baja”, hogy öregszik. Minden, amit a létére alapozunk, szintén ideiglenes lesz.

Abban az esetben, amikor a tetteinkkel, esetleg a munkánkkal azonosulunk (2), s amikor ezek határozzák meg az önértékelésünk minőségét, illetve ezek jelentik a létezésünk alapját, akkor másokat is ilyen módon helyezzük el az értékrendünk mátrixában. Ilyenkor az emberekből csak az lesz számunkra igazán fontos, hogy mit csinálnak, mivel foglalkoznak, mennyire értékes az, amit a társadalomban tesznek. Végül, aztán amikor már felnövünk annyira, hogy merünk különböző (3) ideológiák mellett, vagy ellen kardoskodni, illetve véleményt formálni róluk, akkor magunkévá fogadunk el egyet közülük csak azért, hogy az ÉN-ünk (vagy inkább az amiről azt gondoljuk, hogy az ÉN-ünk),  teljesebbé váljon, s hogy az önazonosságunk szilárdabban álljon azon az egyébként ingoványos talajon, amelyet e világ a lakóinak nyújt.

A fent említett három gondolkodási szokássablon mindegyikében elvész az ember s rejtve marad a valódi ÉN-e. Lehetősége az önmegismerésre vajmi kevés addig, amíg e három önazonosítási szinten felül nem emelkedik. E felemelkedés lehetőségeiről tanítanak a védikus irodalom olyan gyöngyszemei, mint a Yoga-sūtra és Bhagavad-gītā.

Szerző: gaurakrisna

gaurakrisna

Gaura Krisna Dásza [Dr. Tóth-Soma László] vallásfilozófus, jóga-meditáció oktató és vaisnava teológus, a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola rektorhelyettese. 48 éves, számos könyv, cikk illetve ismeretterjesztő film alkotója, illetve munkatársa. Személyiségfejlesztő, regressziós hipnózis és csakra-terápiás tanfolyamai, valamint indiai spirituális kalandozásai népszerűek Magyarországon . Felesége Bárdi Nóra természetgyógyász-pszichológus, gyermekei a 4 éves Níla és a 2 éves Góvinda.

HAGYJ ÜZENETET!