Yoga-sūtra I.16. fordítás és magyarázat 1. A legmagasabb rendű lemondás (para-vairāgya) elérésének feltétele

I.16. sutra

tat-para purua-khyāter gua-vaitṛṣṇyam

E [lemondásnak a] legmagasabb rendű formája az, amikor a lélek (purua) felismerésének, illetve megtapasztalásának következtében a jógi fizikai világ (a guák) iránti szomja teljesen megszűnik. [I.16.]

Thirst 4Ebben a sūtrában Patañjali kiemeli, hogy a vairāgyának létezik egy magasabb rendű formája, mint amiről a korábbiakban írtunk, s amelyben már nincs semmiféle vonzódás, semmiféle szomj az anyagi természet három kötőereje által létrehozott fizikai világ iránt. Ez a teljes anyagi vágytalanság nem e világ és önmagunk megtagadása által, hanem éppen ellenkezőleg, önmagunk eredeti lelki lényének megtapasztalásából (khyāti) származik. E lelki tapasztalat révén természetessé válik az, hogy nem kötődünk ehhez az ideiglenes teremtéshez, s hogy végre képesek leszünk a lélek dimenziójában élni és tevékenykedni.

Thirst 5A lelki gyakorlatoknak s az apara-vairāgya egymást követő lépéseinek köszönhetően az önvalót befedő illúzió és hamis önazonosítás oszladozni kezd, s egyre inkább képes lesz megnyilvánulni a lélek eredeti, transzcendentális természete és tudata. Minél inkább megnyilvánul ez a természet, annál kevesebb anyagi ragaszkodást akarunk tovább fenntartani, annál kevesebb erőfeszítést és odafigyelést igényel majd az apara-vairāgya negyedik lépésének megtétele. A lelki tapasztalatoknak köszönhetően, melyek leginkább az Úrról szóló meditációból és a Neki végzett odaadó szolgálatból származhatnak, a vaśīkāra-vairāgya fokozatosan anyagi vágyak nélküli, természetes para-vairāgyává alakul, amelynek megvalósulásakor a jógi már az anyag semmilyen megjelenési formájával sem azonosul.[1] Thirst 1Örök lélekként él, beszél, lát, s hall, felette állva mindennek, ami nem transzcendentális. A Bhagavad-gītāban Kṛṣṇa így jellemzi ezt az állapotot: „Az isteni tudatban élő bár lát, hall, érint, szagol, eszik, mozog, alszik és lélegzik, mindig tudja, hogy ő maga valójában nem tesz semmit. A beszéd, ürítés, elfogadás, a szem kinyitása és behunyása közben állandóan tudatában van annak, hogy csupán az anyagi érzékek foglalkoznak tárgyaikkal, ő azonban felettük áll.[2]

[Ez a bejegyzés a Yoga-sūtra három kötetesre tervezett kiadásának első kötetéből származik, amely 2015 novemberében jelent meg. A kötet a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola honlapján megrendelhető.

Jegyzetek:

[1] Felmerülhet a kérdés némely jógairányzat követőjében, hogy e magyarázat szerzője miért hangsúlyozza ennyire az Úr szolgálatát és az odaadó hangulatú meditációt, holott sok irányzatban nem teszik ezt. A válasz e kérdésre az, hogy maga Patañjali emeli ki ezeket a folyamatokat e műben, természetesen a védikus irodalomra építve tanításait. Az, hogy sok irányzatban az anyagi tudat mechanikus megzabolázása és a fizikai gyakorlatok mellett ez háttérbe szorul, sajnos a mai kor jellegzetessége. Patañjali még az oṁ szótag ismétléséhez (japa) is azt az instrukciót adja az I. fejezet 27-28. sūtrájában, hogy azt abban a tudatban kell kiejteni, hogy az Maga az Úr (īśvara). A II. fejezet 45. sūtrájában pedig nyíltan kijelenti, hogy a samādhi tökéletességét az Isten iránti odaadással lehet elérni. Más módszert a jóga e komoly végcéljának elérésére nem említ.

[2] Bhg. 5.8-9.

Szerző: gaurakrisna

gaurakrisna

Gaura Krisna Dásza [Dr. Tóth-Soma László] vallásfilozófus, jóga-meditáció oktató és vaisnava teológus, a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola rektorhelyettese. 48 éves, számos könyv, cikk illetve ismeretterjesztő film alkotója, illetve munkatársa. Személyiségfejlesztő, regressziós hipnózis és csakra-terápiás tanfolyamai, valamint indiai spirituális kalandozásai népszerűek Magyarországon . Felesége Bárdi Nóra természetgyógyász-pszichológus, gyermekei a 4 éves Níla és a 2 éves Góvinda.

HAGYJ ÜZENETET!