Yoga-sūtra I.19. magyarázat 2. Az „anyagban elmerülők” és „a testnélküliek”.

Anyagi öntudat I-19 borító 2A Yoga-sūtra I.19. aforizmájában szereplő prakṛti-layānām kifejezést két értelemben is figyelembe kell vennünk e sūtra értelmezésénél. Első megközelítésben az anyagi világban elmerülő hétköznapi élőlényeket nevezhetjük így, akik a korábban említetteknek megfelelően a fizikai világ részeiként, minőségileg azzal azonosnak tekintik magukat. Rájuk természetesen jellemző az anyagi természetű tudat. A másik megközelítésben pedig ezt a kifejezést azokra az ún. prakṛti-layāna jógikra használják, akik hosszantartó közvetett fizikai jellegű meditációjuknak köszönhetően a tudatukat teljes mértékben az anyag legfinomabb formájában, a mūla-prakṛtiben, vagy más néven a pradhānában merítették el.[1] Bár a meditációjuk során megszabadultak a tudat durvább anyagi szennyeződésétől, finom szinten még mindig az anyag határozza meg a tudatuk tartalmát. Anyagi öntudat I-19 ghostMegértették azt, hogy különböznek az anyag durva aspektusaitól, de nem értik a saját transzcendentális természetüket. Annak ellenére, hogy ez viszonylag fejlett tudatállapotnak számít, és bizonyos értelemben tiszta tudatot feltételez, mégis anyagi természetű, melynek lelki értelemben egyetlen komolyan vehető eredménye lehet, a transzcendens dimenzió megsejtése, és az annak elérésére irányuló vágy felébredése.[2]

Ahhoz, hogy e sūtrát megérthessük, a videha szót a fentiekhez hasonlóan kétféle jelentésében vesszük figyelembe. Első megközelítésben ez a szó azokra az anyagi gondolkodású személyekre utal, akik éppen elhagyják a testüket, vagyis meghalnak. Ők a „testüket elhagyók”. Ezen olvasaton keresztül Patañjali üzenete az, hogy az anyagi lét nem ér véget a test elhagyásával. A saṁsāra körforgásában élők testről testre hordozzák magukkal a ragaszkodás, az irtózás és a hamis önazonosítás különböző formáit. Sem a megszületés, sem pedig a halál nem jelent teljesen „tiszta lapot”, hiszen a saṁskārāk és vāsanāk a cittával együtt követik a testet elhagyó, s újra megszülető lelkeket. A kommentátorok jó része hangsúlyozza, hogy a videha kifejezés mindezek mellett elsősorban a mennyei világok durvafizikai testtel nem rendelkező, többnyire félisteni lényeire utal, akik heyzetük és fejlettségük ellenére még ugyanúgy foglyai az anyagi létezésnek, mint a hétköznapi emberek, csak nem a durvafizikai, hanem a finomfizikai szinten. Számos félisten rendelkezik kizárólag finomfizikai testtel, s fejlett jógik, akik megszabadultak a durvafizikai testhez fűződő kötődéstől, szintén létezhetnek olyan világokban, ahol a finomfizikai létforma az általános. A nem megfelelő tudású, felszínes látásmóddal rendelkező szemlélő számára ez már-már a felszabadulás állapotának tűnhet, de valójában még nagyon messze van attól.

vikalpa 11Bhojarāja e sūtrához írt magyarázatában hangsúlyozza, hogy az I.17. aforizmában felsorolt, a durvafizikai (vitarka) és finomfizikai szinthez (vicāra), illetve az ilyen jellegű elmélyült meditációban tapasztalt boldogsághoz (ānanda), valamint az eközben létrejött kifinomult anyagi öntudathoz (asmitā) ragaszkodó meditáció során fejlődő jógi képtelen az anyag bűvköréből kiszakadni, mert nincs tudása és tapasztalata a Legfelsőbb Igazságról, a valóságról (para-tattva).[3] Így ez az állapot, akarva-akaratlan az ebben a világban való újjászületést hordozza magában. Az, hogy mi kell a továbbhaladáshoz, s mi az útjuk azoknak, akik nem ragaszkodnak az anyagi tudatuk fenntartásához, sőt akik vissza szeretnék nyerni eredeti lelki tudatukat, arról a következő sūtrában beszél Patañjali.

[Tekintettel arra, hogy ebben a bejegyzésben már a Yoga-sūtra előrehaladottabb elemzése olvasható, annak érdekében, hogy a kedves olvasó teljességében megérthesse, szükséges a korábbi aforizmák, illetve magyarázatok áttanulmányozása. Ez a bejegyzés a Yoga-sūtra három kötetesre tervezett kiadásának első kötetéből származik, amely 2015 novemberében jelent meg. A kötet a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola honlapján megrendelhető.]

Jegyzetek:

[1] Ez a közvetett út a savitarka-, nirvitarka-, savicāra- és nirvicāra-típusú meditációs gyakorlatok általi fejlődés folyamata, melynek legvégső állapota, amit tisztán transzcendentális módszerek gyakorlása nélkül is el lehet érni, az a tudatnak a pradhānában való elmerülése. A pradhāna az anyagi energia még differenciálatlan és el nem különült (aliṅga), legősibb állapota. Lásd újra az I.17. sūtra magyarázatát és az I.42-45. sūtrákat.

[2] Lásd Jaigīṣavya történetét a II.15. sūtrához fűzött magyarázatunkban, ahol a nagy bölcs a prakṛti-laya állapotát a guṇák által szennyezettnek, s íly módon kerülendőnek tekinti. Vyāsa e történetet a III.18. sūtra kommentárjában említi.

[3] Ballantyne, 2010: 14.

Szerző: gaurakrisna

gaurakrisna

Gaura Krisna Dásza [Dr. Tóth-Soma László] vallásfilozófus, jóga-meditáció oktató és vaisnava teológus, a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola rektorhelyettese. 48 éves, számos könyv, cikk illetve ismeretterjesztő film alkotója, illetve munkatársa. Személyiségfejlesztő, regressziós hipnózis és csakra-terápiás tanfolyamai, valamint indiai spirituális kalandozásai népszerűek Magyarországon . Felesége Bárdi Nóra természetgyógyász-pszichológus, gyermekei a 4 éves Níla és a 2 éves Góvinda.

HAGYJ ÜZENETET!