Yoga-sūtra I.22. magyarázat 2. Eltérő szintű gyakorlás – eltérő eredmény?

Abhyasa_gyakorlas 1

Sadhana 6 pranayamaFelmerülhet a kérdés, hogy az előző bejegyzésben említett eltökélt jógik más-más szintű gyakorlással más-más eredményt is fognak elérni? Természetesen igen, a gyakorlás mennyisége és minősége az eredményekben is megmutatkozik, azonban Patañjalinak nem ez az utolsó szava e tekintetben. A szentéletű bölcsek évezredek óta tudják, hogy az egyéni törekvés, a megfelelő technika, legyen az bármilyen komoly is, önmagában nem vagy csak nagyon nehezen eredményezi a lelki tökéletességet, még akkor is, ha ezt a tökéletességet első megközelítésben csupán az anyag-világból való felszabadulásként határozzuk meg, ami tulajdonképpen nem más, mint az anyagi természet kötőerői fölé emelkedés. Még ennek az elérése is rendkívüli erőfeszítést igényel, ha csupán a saját erőfeszítésünkre támaszkodunk. Ha pedig lelki tökéletességnek a transzcendentális világban lakozó Legfelsőbb Személlyel, Istennel történő összekapcsolódást tekintjük, akkor e célt ezekkel a korlátozott, saját erőfeszítésre hagyatkozó módszerekkel lehetetlen elérni. A Brahma-saṁhitā 5.33-34. versében Brahmā az univerzumot teremtő félisten a következőket mondja erről:[1]

paramatmaadvaitam acyutam anādim ananta-rūpam
ādyaṁ purāṇa-puruṣaṁ nava-yauvanaṁ ca
vedeṣu durlabham adurlabham ātma-bhaktau
govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

„Govindát imádom, az elsődleges Urat, aki megközelíthetetlen pusztán a Védák tanulmányozásán keresztül, viszont aki könnyen elérhetővé válik a lélek tiszta és vegyítetlen odaadása által. Ő az, akiből nincsen második, aki nincs alávetve a pusztulásnak, s akinek transzcendentális formája végtelen. Ő a kezdet, az ősidőktől fogva létező örök puruṣa, aki mégis a bimbózó ifjúság virágot bontó szépségével rendelkezik.”

panthās tu koṭi-śata-vatsara-sampragamyo
vāyor athāpi manaso muni-puṅgavānām
so ’py asti yat-prapada-sīmny avicintya-tattve
govindam ādi-puruṣaṁ tam ahaṁ bhajāmi

Sadhana 3_japa„Govindát imádom, az elsődleges Urat, akinek lótuszlábán csupán az ujjai hegyét tudják megközelíteni azok a jógik, akik a transzcendensre vágyva pusztán a prāṇāyāma folyamatának vetik alá magukat a lélegzet szabályozása által, és a transzcendentális tudásról elmélkedő jñānīk is, akik az anyagi természetű dolgok elutasításának sok ezer millió évig tartó folyamatával próbálják megtalálni a megkülönböztetések nélküli Brahmant.”

Ez alapján a lelki élet képlete viszonylag egyszerű. A Legfelsőbb Úr iránti odaadás és meghódolás vezet el a végső tökéletességig. A védikus irodalomnak ezt a tanítását Patañjali is hangsúlyozza e művében, többek között a következő sūtrában.

[Tekintettel arra, hogy ebben a bejegyzésben már a Yoga-sūtra előrehaladottabb elemzése olvasható, annak érdekében, hogy a kedves olvasó teljességében megérthesse, szükséges a korábbi aforizmák, illetve magyarázatok áttanulmányozása. Ez a bejegyzés a Yoga-sūtra három kötetesre tervezett kiadásának első kötetéből származik, amely 2015 novemberében jelent meg. A kötet a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola honlapján megrendelhető.]

Jegyzetek:

[1]  Bhaktisiddhanta Sarasvati Gosvami Thakura magyarázó fordításai, 1985.

Szerző: gaurakrisna

gaurakrisna

Gaura Krisna Dásza [Dr. Tóth-Soma László] vallásfilozófus, jóga-meditáció oktató és vaisnava teológus, a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola rektorhelyettese. 48 éves, számos könyv, cikk illetve ismeretterjesztő film alkotója, illetve munkatársa. Személyiségfejlesztő, regressziós hipnózis és csakra-terápiás tanfolyamai, valamint indiai spirituális kalandozásai népszerűek Magyarországon . Felesége Bárdi Nóra természetgyógyász-pszichológus, gyermekei a 4 éves Níla és a 2 éves Góvinda.

HAGYJ ÜZENETET!

EZ CSAK EGY DEMO BOLT, NEM HASZNÁLHATÓ!